A kiállítás címe Keresztút. Kétféle értelmezés, több megközelítés. Keresztút a pont, ahonnan több irányba lehet elindulni; Keresztút, amely Jézus szenvedéstörténetét mondja el... Választás előtt áll a világ, nincsenek a keresztútnál jelzőtáblák: merre menjek? Széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. De itt mindegyik út rossz és mindegyiken sokan járnak... Csak az égre nem emeli a tekintetét senki. Talán arra kell menjek?
Az ember Keresztútjáról szólnak a képek. Nem 14 stáció, nem is 16, - jóval több. Rengeteg részlet, sokféle megközelítés. „Észrevételeim és elmélkedéseim foltjai és nyomai láthatók a képeken, – mondja Szabó Ottó – reakciók a körülöttünk zajló eseményekre. Sokszor átfestett képek, módosított és tovább gondolt elméletek, tovább magyarázott felfedezések, változó nézőpontok miatti korrekciók. Életem képei, keresések a keresztútnál: hogy merre menjek, hogy honnan jöttem, hogy miért és minek és kinek...?”
A Kassán alkotó Szabó Ottó mostanság inkább fest, mintsem rajzol, de minden egyes festménye arról tanúskodik, hogy sosem lett hűtlen a vonalakhoz, eredeti tanult mesterségéhez, a grafikához. Művészetét úgy szokták jellemezni, hogy grafikus festő, hiszen a többnyire szálkás ecsetkezelése olyan, akárcsak a ceruza húzása.
Nem is gondolnánk, mennyi grafikusművészre voltak hatással a gyerekkorukban lapozgatott képregények, a Ludas Matyi, a Rakéta Regényújság, a Füles. Ez utóbbiban Zórád Ernő és Korcsmáros Pál képregényei bűvölték el gyerekként Szabó Ottót is.
„És talán Zórád hatásának köszönhetően lettem a vonal szerelmese”
– vallja Szabó Ottó grafikus- és festőművész. A Tábortűzben megjelent Egri csillagok képregényt, amit Korcsmáros Pál rajzolt, aprólékosan kiszínezte, képkockák szerint szétnyírta, olykor belerajzolt, vagy kiegészítette a történetet. A Láthatatlan emberrel ugyanezt tette a Fülesben: kibővítette a történetet, más szemszögből rajzolta meg az egyes jeleneteket. Tulajdonképpen a képregények segítségével autodidakta módon tanulta meg a rajzolást és rajzolt éjjel-nappal, még a tanítási órák alatt is. Nem járt rajz szakkörre vagy művészeti iskolába, a rajz tantárgyat sem szaktanár tanította, nem tanult esztétikát vagy művészettörténetet. Tehetsége búvópatakként bukkant itt-ott elő, majd öt évre, a katonaság és munkás évei idejére ismét a föld alá került, hogy aztán gejzírként törjön fel a felszínre.
Harmadszori próbálkozásra végre fölvették a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetemre, szabad grafika szakra. Igor Rumanský lett a mestere, később a barátja is.
„Amikor befejeztem az egyetemet, azzal búcsúzott, hogy amióta ő az egyetemen tanít, én vagyok az egyetlen, akit becsületesen vettek fel. Protekció nélkül” – emlékszik vissza Szabó Ottó.
A bársonyos forradalom az egyetemen érte. Saját maga is készített plakátokat, amelyeket városszerte kiragasztgattak. „Megnyíltak a határok, az ígéret földje széttárta lábait, álmaink netovábbja elérhetővé vált. Milyen szép a magyar nyelv: netovábbja valaminek... Az abszolút érték, a végső cél, amely után jön a nagy megelégedettség, a Nirvána, amely után már újabb célokat nem tűz ki a lélek... Szóval, álmaink netovábbját, amikor elértük, amikor megkaptuk, csalódnunk kellett. Egy röpke eufória és – Jim Morrisonnal szólva: felfedeztük a vérfertőzést, és a természeti törvényeknek való léha engedelmességet...” - mondja Szabó Ottó.
Bár grafika szakot végzett, de járt szobrászatra is, párhuzamosan modellezett, faragott és vésett. „A dombormű közel áll a grafikához, ha úgy vesszük, a fametszetből könnyűszerrel lehetne reliefet csinálni. Volt rá lehetőségünk, hogy szobrászműteremben is dolgozzunk elsősorban agyaggal dolgoztam” – mondja, s mindennek manapság veszi igazán nagy hasznát, az alkalmazott grafika és a számítógépes képzőművészet mellett a nagy megrendelések is megtalálják. Freskó, szekkó, mozaik, monumentális szobor, vitrázsablak tervezés, templomi berendezés és liturgikus elemek tervezése és kivitelezése, keresztutak, oltárképek is jelzik munkásságát. Mindezen kihívásoktól nem riad vissza, hiszen a mesterségbeli tudást, köszönhetően a régi iskolának, megszerezte. Azt a tudást, amit mára száműztek a túlságosan is számítógépes művészetre épülő középiskolákból és egyetemekről.
Ám nem elég a mesterség, szükséges hozzá a műveltség és a gondolat.
„Filozofikus alkatnak tartanak. De nem az Élet nagy kérdéseit kutatom, hanem a saját életemről, az útkeresésről, vívódásaimról szólnak képeim”
- vallja Szabó Ottó. Nem objektív sorskérdésekre keresi a szubjektív választ, hanem az én viszonya a közösséghez, a társadalomhoz, az értékekhez foglalkoztatja. Saját magát vizsgálja, mint festőt, mint tanárt, mint apát, keresi magában a felelőst és a felelőtlent, az erkölcstelent és az erkölcsöst, a becsületest, a lavírozót, az igazságost és az igazságtalant, a hőst, a gyávát, a rejtőzködőt és a pellengérre állítottat, elemezi a nőhöz való viszonyát, a szerelemhez, az áldozathozatalhoz való hozzáállását. A benne megfogalmazódott igazság kimondását és a ki nem mondásának miértjeit kutatja, őszintén elmondja, hogy mit jelent számára a barátság, hogyan viseli az árulást, a csalást, a hazugságot, a kétszínűséget, és hogy hogyan reagálja le mindezeket...
Szubjektív kiútkeresés az átka. Nincsenek képletek, nincsenek szabályok sem törvényszerűségek, más emberek útja lehet ugyan példaértékű, de az ő világa sajátos, egyedi és mások számára nem is feltétlenül érthető.
A rajz a mindene. Rajztudása sokakat lenyűgöz, bár – ahogy elmondja – számára a grafikái pusztán szépen írt szavak, mondatok. Kategorikus imperatívuszok.
Észrevételeket és tanulságokat ír le a képzőművészet nyelvén, művészetének formanyelve a shu fa tanulmányozása által alakult olyanná, amely ma csak őt jellemzi. Amely által saját stílusa lett és kézjegyét azonnal felismeri már az is, aki csak nézőként találkozott vele.
A kínai írásjegyekhez hasonlóan Szabó Ottó képeinek kompozíciói is két (néha több) elemből állnak: van a fonetikus elem, ami azt mutatja, hogyan olvassuk az írásjegyet és van a jelentés.
A fonetikus elem nála vizuálisan olvasható, ez az, amit legelőször felfedez az ember, ez az, ami miatt a néző megáll a festménye, rajza, szobra, térinstallációja – alkotása előtt.
A jelentés-elem mélyebben van, a hozzá vezető értelmezést sokszor egy középső, egy vonal erezetekből álló, rajz-szerű, a művész által utaló elemnek nevezett mező segíti. Az alkotás előtt megállított néző akkor válik befogadóvá, amikor mindezeket felfedezi.
Gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotás jelentés-elemét csak évek elteltével képes felfedezni az ember. Leragad a látványnál, hiszen Szabó Ottónál a fonetikus elem esztétikai értékkel is bír.
A fonetikus elem figuratív, egy szempillantás alatt képes hatást kiváltani.
Szabó Ottó minden alkotása a rajzra épül, a vonalak szerelmese. Festményein, szobrain, domborművein is jelen vannak, karcolva, vágva, kidomborodva, visszafestve, elkenve, átfedve, határozatlanul vagy határozottan, harciasan vagy simogatón eltaszítanak, elválasztanak, körül határolnak, de összehoznak, magyaráznak és megmagyaráznak, írnak és leírnak, oldanak és megoldanak... Festményeinek színes felületei sem foltok, hanem ecsettel befirkált rétegek, sűrűn, egymás fölött. És alatt...
Bronzszobrainak és reliefjeinek felületi megoldásai szintén vonal szerűek, az agyagba firkálva éri el azokat a rá jellemző hatásokat, amelyek miatt rá ismernek már azok is, akik csak hiányosan ismerik munkásságát.
Szabó Ottó a vonal mestere. Ám a vonalat nem hagyta a papíron feküdni: kiemelte onnan, bevitte a térbe, megadta neki a harmadik kiterjedést. Egyedi volt az általa térgrafikának nevezett, drótokkal „összefirkált” és ily módon kitöltött tér ötlete, amelyet először 2003 elején mutatott be a losonci Nógrádi Galériában. Ekkor még szinte senki sem foglalkozott a térbe rajzolt szobrokkal. 2003 közepén a salgótarjáni Művelődési Központban mutatta be második ilyen jellegű kompozícióját, majd a harmadikkal „befirkálta” a komáromi Limes Galéria egykori szentélyét. Rá két évre készült el Debrődön Szent László lovas alakját megjelenítő tér-rajz, amely máig látható a község egyik magaslati pontján.
Számtalan rajza, grafikája jelent meg újságokban, amelyek olyan elemi erejű hatással bírtak, hogy sokakat arra késztettek, hogy kivágják és összegyűjtsék őket. Könyvillusztrációnak se szeri se száma, rajzain generációk nőttek fel, hatása alól sok képzőművész nem tud szabadulni.
Szabó Ottó nem tartja magát sokra, nem kérkedik barátok halmazával, nem játssza a művészt, mert ő művész.
Számára a művészet életmód.
Kovács Ágnes
